Tiszaalpár legnagyobb értéke, amit más településen élők kevesen ismernek vagy tudnak községünkről

Kevesen ismerik, de a Kiskunsági Nemzeti Park egyik legjellegzetesebb része az alpári rét és a hozzá kapcsolódó Várdomb

   Igazi vízjárta, buja növényzetű ártéri területre ma már alig lelünk. Ennek maradványát találjuk meg a nemzeti park legkisebb területén, a Szikra és az Alpári rét nevűn. A terület élővilága a XIX. századi folyószabályozás előtti állapotokat idézi. Változatosságát a Szikrai és az Alpári Holt- Tisza, és a holtágakat kísérő liget- és láperdők, ártéri mocsarak és mocsárrétek adják. A Lakitelek mellett fekvő Holt-Tisza szabad strandja, a termálfürdő, az üdülőtelep és kemping a holtágra néző kilátótorony, a csónakázási és horgászási lehetőség a területet közkedvelt pihenőhellyé teszi.

A tanösvények, valamint a jelzett turistautak mind kitűnő lehetőséget nyújtanak a természet felfedezésére. A 3,5 km hosszú Kontyvirág-tanösvény tájékoztató táblákkal ellátott, sárga félkör jelzésű hurokszerű útvonal, mely a holtág és az ártéri erdő megismerésére alkalmas. A tanösvény a Szikrai-Holt-Tisza hídjától indul.

A közeli Tiszaalpár község templomdombjáról szép kilátás nyílik az Alpári-rétre, amely Anonymus szerint a honfoglalás döntő csatájának színhelye lehetett. Ennek az eseménynek állít emléket a Templomdombon emelkedő, Árpád vezért ábrázoló szobor. A Templomdomb szomszédságában található Árpád-kori falurekonstrukció a környékbeli ásatások során előkerült kora középkori magyar faluképet jeleníti meg. A falu Tájházában a „Honfoglalástól napjainkig” helytörténeti gyűjtemény környék múltját és természeti értékeit mutatja be.

Kosár és vesszőtermékek gyűjtemény, Kopjás Mihály emlékszoba szintén Tiszaalpáron található.

Interjú Tiszaalpár legnagyobb természeti értékéről a Kiskunsági Nemzeti Park egyik legjellegzetesebb részéről, az alpári rétről.

Hogyan alakult ki Tiszaalpár legjellegzetesebb felszíni formája?

Mit tudhatunk meg Tiszaalpár vizeiről?

1. A bronzkor

   Az őskorban, három és fél- négy ezer évvel ezelőtt fedezték fel a bronzot. Az ékszernek, fegyvernek, tálnak egyaránt alkalmas jól önthető fém hamarosan egész Európában elterjedt. A Duna-Tisza táján mintegy 3000 éve jelent meg. Az alpári magas partra ekkor épült az a földvár, amit ma már csak régészeti leletek igazolnak. Az alpári vár történelmi értékét növeli, hogy területén egymásra épült települések maradványai találhatók.

2. A bronzkori vár

   Az alpári földvár a bronzkor közepén, Kr. e. 1700 tájékán épült. A Vatya-kultúra népe építette és lakta. A vár természetes védelmét a Tisza és mocsarai, és a magaspartba ásott árok biztosította. A kitermelt földből 4-5 méter magas sáncot raktak. Erre később fa erődítményt építettek, amit kihegyezett cölöpökkel tettek biztonságosabbá.

3. A középkori vár

   A lakatlanná vált bronzkori telepen egészen az avarok megjelenéséig emberi életnek nem maradt nyoma. A várdombon a VII. század első felében rangos avar család temetkezett. Anonymus szerint Árpád vezér itt vívta csatáján Az akkor a várat birtokló Zalán bolgár vezér ellen. A XII. században a várat ölelő sáncot felújították, a várvédő cölöpsort újjáépítették. Védelmi szerepét a tatárjárás idejére elvesztette, évszázadokon keresztül lakóhelyként használták.

4. A bronzkori település

   A földvár bronzkori lakóinak házai a sánc belső ívéhez igazodó cölöpvázas, agyagfalú építmények voltak. Fűtésre, ételkészítésre kemencék és katlantűzhelyek szolgáltak. A bronzkor kései szakaszaiban már több helységből álló, ácsolt, gerendákból összeállított boronaházak is előkerültek. A földbe mélyített, kerek gödörházak csak menedékhelyek voltak. A Várdomb környékén néhány lakóház és az állattartás építményei: csűrök, istállók, karámok lehettek.

 5. Földtani jellemzők

   A Duna – Tisza közi homokhátság találkozik itt a Tisza – völgy mélyebb fekvésű területeivel. A térség altalaja dunai eredetű homok, s erre települt rá a tiszai öntéstalaj. A magasabb térszinteket sorokba rendeződött homokbuckák alkotják.

A felszínalatti vizek a mélyebben elhelyezkedő folyóvölgyek felé mozognak, s az eltérő szerkezetű és felépítésű üledékes kőzetek rétegtani határán gyakran a felszínre törnek. Így természetes úton talajvízforrások keletkeznek. e források a csapadékviszonyoktól függően időszakosan el is apadhatnak.

Az alpári rét és a Vártemplom bemutatás történelmi szemszögből.