Az Alföld mit is jelent nekem vagy
másoknak? Nekem biztos a szülőhazámat, másnak csak egy a sok területhez képest,
semmit. De ha egy kicsit jobban belegondolunk, akkor azt hiszem, nekem van a
legszebb hazám, lakóhelyem. Páratlan szépségű a Tisza holtága, a rengeteg
költöző madarunk mind itt nyaral.
Egy kora este kutya sétáltatás közepette a part
mentén ballagtunk, nem csaptunk zajt, és egy csapat fehér kócsag szállt rá egy öreg,
kiszáradt fűzfára, ami félig megfáradtan, életét megunva, testét a vízbe
eresztve pihent. ,,Hej ha ez a fűzfa mesélni tudna. A kócsagok egymást
hívogatva szálltak rá a fára. Gyönyörű fehér tollakon a lenyugvó nap vörös
fénye tükröződött vissza, majd elhallgattak, hirtelen csend lett, még a békák kuruttyolását
sem lehetett hallani. Majd jóval később vettem észre, hogy egy ragadozó madár
kering az égen. Sajnos a fajtáját nem ismertem fel, de a lábán a karmai nagyon
hegyesek voltak, a csőre sárga mélyen begörbülve, és a szeme, mint a sasé,
áldozatát fürkészve. Ezért volt hát ez a nagy csend, mindenki az életét menti,
szerettek volna láthatatlanok lenni.
A kutyám ugatása megzavarta ezt az idilli képet,
megtört a csend, a békák újra kuruttyoltak, a tücskök újra elkezdték éjjeli
zenéjüket. A madarak fáradt testüket pihenésére intették, fejüket hátra csapva
tollukat fürkészték, majd a szárnyuk alá helyezték a csőrüket.
A levegőbe mélyen beleszippantva indultam haza. Olyan nyugodtság
vett körbe, mint még sosem. Gyenge szél ringatta a part menti fákhoz kötött
csónakokat, és legszívesebben mind útra kelt volna, a lenyugvó nap felé.
Lélekben gazdagabban tértem haza, hiszen ez nincs
mindenütt csak nálunk, az én, szülőföldemen.
